2009. január 16., péntek

Vigilate - Virrasszatok!

Minden kezdet nehéz.

Kezdjük ott:
mi is az, hogy "konzervatív kultúrblog"?

A jelentések sokfélék lehetnek.
Jelen esetben azt jelenti, hogy az ember néha arra ébred, egyedül, egyfajta utolsó lovagként megmaradva igyekszik lelkesedni az igazi értékekért. Holott persze nincs egyedül, de bizony kevesen vagyunk.
Kevesen vagyunk, akik vállalva a "korszerűtlenséget", elvetjük a modern kor számos hozadékát, dolgokat, amelyeket károsnak, egyenesen rombolónak érzünk. És éppen e hamis magányosság miatt néha már-már beadjuk a derekunkat, behunyjuk szemünket az előtt, amit szívünk mélyén pedig pusztításnak érzünk.
Holott a Szentírás világosan szól:
"Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: legyetek hát éberek!" (Márk 13, 35-37)

Amilyen aktuális nekünk ma ez a szöveg, olyan aktuális volt a zeneszerző William Byrdnek: meggyőződéses katolikus volt a protestáns I. Erzsébet alatt a 16. századi Angliában. A katolikusokat kíméletlenül üldözték: katolikusnak - pápistának - lenni annyit jelentett: felségsértést követni el. Byrd sokáig csak úgy menekült meg a bitótól, hogy a "szűz királynő" rajongója volt zenéjének. Byrd keskeny jégen egyensúlyozott: királyhűnek lenni és katolikusnak - ez jóformán lehetetlen volt akkoriban.
A fenti, evangéliumi idézetet megzenésítve átüt muzsikáján kétségbeesett magányossága: a tudat, hogy a világban, ahol él, hite és meggyőződése anakronizmus; de meggyőződése erős és akarata acélos: egy jobb világban bízik.

William Byrd: Vigilate
stile antico

2 megjegyzés:

  1. Igazán örülök ennek az oldalnak, Bibernek pedig főként, valóban gyönyörűek a hegedűszonátái, ahogyan tanulmányában (Artifex) írta.

    De a linkelést oldalt el tetszett rontani ;-)

    VálaszTörlés