Johannes Scheffler, azaz Angelus Silesius, a kor egyik legnagyobb hitvitázója volt. Evangélikus hitben született, de később katolizált, és az ellenreformáció harcosává lett. Vitairatai mind teológiai felkészültségükkel, mind személyes hangvételükkel e kor legjelentősebb hasonló jellegű írásművei közé tartoznak, miként a mi Pázmány Péterünk művei is. Az evangélikus és református prédikátorok irásaival ellentétben nem az alpári hangvétel és a sértő gyalázkodás jellemzi ezeket, hanem az alapos érvelés és némi finom humor. Sajnos e műveknek még modern német kiadása sem igen van, ennek ellenére elhatároztam, hogy az intereneten hozzáférhető fakszimile kiadás nyomán, Scheffler talán legjelentősebb vitairatának - a "Warumb er von dem Luthertum abgetreten" címűnek, melyben katolikus hitre térésének okait tárja fel - elkészítem magyar fordítását, és azt itt folyamatosan közzéteszem. Ezzel nem hitvitát kívánok provokálni, sokkal inkább a kor és a szerző szellemisége iránt érdeklődőknek szeretnék ezzel örömet okozni.
(a [kapcsos zárójelek] között a fordítói megjegyzések, ill. kiegészítések kaptak helyet; dőlt betűvel szedtem a hivatkozásokat):
boroszlói bölcsész- és orvosdoktor,
volt
würtembergi fejedelemségi oelsai
orvos és udvari medikus,
alapos okai és indítékai,
miért hagyta el
a lutheránus hitet,
és tért meg a
Katolikus Egyházhoz.
Szt. Ágoston hitvallása.
Amit az atyák hittek, azt hiszem én is; amit ők tartottak, tartom én is; amit tanítottak, azt tanítom; amit prédikáltak, azt hirdetem. Amit (a szt. atyák) az Egyházban leltek, megtartották; amit tanultak, tanították; amit atyáiktól kaptak, gyermekeiknek továbbadták.
és Jézus Krisztus keserű szenvedései és érdemei által imígyen az Anyaszentegyházban üdvözülni.
Előbeszéd
1. ezzel az Isteni Bölcsességet káromolják, és bolondnak tartják; mintha nem tudta volna előre, mennyit róhat ki az emberre és szabhat meg neki, és mi lehetséges vagy lehetetlen annak.
2. Az Isteni Mindenhatóság is meggyaláztatik, mintha teremtményeinek ne lett volna képes annyi akaratot és erőt adományozni, hogy megtegyék, amit kíván tőlük.
3. Krisztus érdemei és keserű szenvedései is káromoltatnak és ócsároltatnak; mintha nem nyert volna el számunkra annyi kegyelmet Istentől, hogy nyomdokaiba léphessünk, tehessünk, miképp ő tett, és szentségben és igazságban hasonlóvá válhassunk az ő nagyerényű példájához.
Továbbá és negyedszer, az Igazság ajkait is galádul és felelőtlenül hazugsággal vádolják: hiszen kfejezetten azt mondja Mát. 11. Az én igám édes, az én terhem könnyű. Amit legkedvesebb és legközelibb tanítványa, János (aki az igazságot úgyszólván Krisztus szívéből szívta magába, és később a Szentlélek fényénél tökéletesen felismerte), ugyanezen szavakkal erősít meg: Gyermekeim, parancsai nem nehezek. I Ján. 5. v. 3. Továbbá, aki azt mondja, ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazudik, és nincs vele az igazság. Mint a továbbiakban az egész I. levélben olvasható.
Végezetül az egész Szentírásnak ellentmondatik: és minden szent próféta és apostol, akik az embereket egybehangzóan isten parancsolatainak metartására buzdították és figyelmeztették, meggyalázatnak, mintha elviselhetetlen terhet vettek volna magukra és tanítványaikra, mikor pedig Szt. Pál szabadon és boldogan kiált: Mindenre képes vagyok, abban, aki az én erőm. Mindezek következménye