2009. május 16., szombat

Angelus Silesius: Kerubi vándor - az első 32 aforizma

1. Ami tiszta, megmarad

Tiszta, mint színarany, sziklánál keményebb

Akár mint a kristály, legyen a kedélyed.

2. Az örök nyugvóhely

Más, lehet, törődik saját temetésével

Fedheti holttestét egy büszke épülettel.

Mindez nem gondom: sziklám, koporsóm, sírom

Jézus Szíve legyen, hol örökkön nyugszom.

3. Csak Isten boldogíthat

El, el tőlem szeráfok, engem nem frissíttek:

El, el tőlem angyalok, nem kell talmi dísztek:

Nem vágyom tirátok, lelkem csak egyedül

Isten teremtetlen tengerébe repül.

4. Teljesen Isteninek kell lenni

Uram, nem elég, ha szolgállak angyalmódra

Isteni teljességben néked virágozva.

Mindez kevés nekem, túl szűk szellememnek:

Több mint isteni, ki jól szolgál Istennek.

5. Nem tudni, mi vagyok

Nem tudom, mi vagyok, nem az, amit tudok:

Dolog és nem-dolog, pont és egy kör vagyok.

6. Annak kell lenned, ami Isten

Végső végem, kezdetem hogy megtalálhassam

Istenben keresem magam, Őt önmagamban.

Azzá kell lennem, ami Ő: Fény a Fényben,

Ige az Igében, Isten az Istenben.

7. Isten fölé kell jutni

Hol van a lakhelyem? Ahol nincsen „én” és „te”:

Merre van legvégem, hová mennem kellene?

Ott, hol egyik sincsen. S most merre kell térnem?

Még Isten fölé, a pusztába kell érnem.a

a a fölé, amit ISTENből megismerhetünk, vagy elgondolhatunk, ahogy azt a negatív teológia mondja, e kapcsán lásd a Pro Theologia mystica c. könyvet.

8. Isten nem él nélkülem

Tudom, nélkülem Isten egy pillantást sem él,

Ha semmivé leszek, feláldozza szellemét.

9. Én Istentől kaptam, Isten éntőlem

Hogy Isten oly boldog és hogy vágy nélkül él

Épp úgy tőlem kapta, mint ahogy Tőle én.

10. Én, mint Isten és Isten, mint én

Nagy vagyok, mint Isten, Ő, mint én oly apró:

Nem lehet fölöttem, én sem alá való.

11. Isten bennem van és én Őbenne

Isten bennem a tűz és én Benne a fény:

Nem vagyunk közösek lényünknek a mélyén?

12. Felül kell emelkedni önmagunkon

Mikor téren s időn túlra lép szellemed,

Az örökkévalót rögtön meglelheted.

13. Az ember az öröklét

Magam vagyok örök, ha az időt itthagyom,

S magam Istenben, s Őt magamban megragadom.

14. Egy keresztény, oly gazdag, mint Isten

Oly gazdag vagyok, mint Isten, nincs egy porszem

Mit ne bírnék én is, Véle közösségben.

15. Az Isten-felettiség

Mit Istenről mondtak, nékem még nem elég:

Életem s fényem az Isten-felettiség.

16. A szeretet kényszeríti Istent

Ha nem emel önmaga fölé az Isten,

Hát majd puszta szeretettel kényszerítem.

17. A keresztény Isten fia

Isten Fia vagyok, jobbján helyet kaptam:

Szellemét, testét, vérét ismeri rajtam.

18. Istenhez hasonlóképp teszem

Magán túl szeret Isten, én is Őt ekképpen

Annyit adok ezzel, amennyit Ő ad éppen.

19. A boldog hallgatás

Mily boldog az ember, ki nem tud, nem akar!

Ki (értsd jól) Istent nem dicsér és magasztal.

20. Az üdvösség veled van

Ember, üdvösséged könnyen megkaphatod:

Ha erre magadat elszánod, átadod.

21. Isten engedi magát, ahogy akarjuk

Isten semmit sem ad, s nyitva mindenkinek.

Ha akarod Istent, teljesen a tied.

22. Átengedettség

Amennyire Övé vagy, annyi lesz Ő neked

Ekkora segítsége: sem több, sem kevesebb.

23. A szellemi Mária

Mária kell legyek, megszülnöm kell Istent,

Ezért kapom majd az örök üdvösséget.

24. Semminek sem kell lenned, semmit sem kell akarnod

Ember, míg bármi vagy, bármit bírsz, szeretsz, tudsz,

Terheidtől addig, hidd el, nem szabadulsz.

25. Istent nem lehet megragadni

Isten puszta Semmi, nem éri „most” és „itt”:a

Minél jobban fognád, Ő annál távolibb.

a értsd: idő és tér

26. A titkos halál

A halál üdvöt hoz: mert minél erősebb:

Annál gyönyörűbben lép elő az Élet.

27. A halál életet teremt

A bölcs ember azzal, hogy ezerszer meghal

Ezer életet nyer el az Igazsággal.

28. Legboldogabb halál

Nincs üdvösebb halál, mint az Úrban halni

Örök javakért testet – lelket odahagyni.a

a Istenért a legvégletesebb pusztulásnak átengedni testet és lelket, miképp Mózes és Pál apostol is felajánlották magukat és még sokan a szentek közül.

29. Az örök halál

A haláltól, melyből egy Új Élet nem fakad

Lelkem minden halálkor messzire elszalad.

30. Nem halál

Nem hiszek halálban: bár óránként meghalok,

mégis új életet ad minden alkalom.

31. Az örökköntartó halál

Meghalok: Istenben, ha ezt akarom, élek,

Mindég át kell adjam mindazt, mi bennem lélek.*

* a misztikusok szóhasználata szerint, „resignare”, feladni önmagamat

32. Isten meghal és bennünk él

Nem élek majd tovább, meghal bennem Isten,

Mit nekem kellene, éli örökösen.


fordítottam: én

Költői-fordítói elégtelenségének tudtában vagyok. Viszont igyekeztem a lehető leghűbb maradni az eredeti szöveghez.

1 megjegyzés:

  1. A kettő közül melyikkel? :)

    A Kulcsár-féle kétnyelvű válogatás nagyon jó, igényes munka. A Kurdi-Tatár-félével együtt a legjobbak közé tartozik.

    A Padányi-féle "összkiadás", borzalmas: az aforizmákat iszonyatos módon lászlóista irányba torzítja, nem egyszer köze nincs az eredetihez, csak fantáziál. Nem egy "fordításában" egy szó sincs, ami megegyezne az eredetivel.
    Nagyon hűtlen - a legfőbb baj, hogy még szellemiségében is!

    VálaszTörlés